BORUNK>> MÁTRA>>DŰLŐK>>KÉPEK>> DERÍTÉS>> LINKEK>> KÖSZÖNET>> NYITÓ>>

2011.03.

Nagyobb szünet után jelentkezem én is, idén már a tél sem adott annyi nyugalmat, mint korábban, aminek egyszerű oka van: az eddigi három után idén hat hektáron fogunk gazdálkodni, de erről majd később… Saját tapasztalataink azt mutatják, hogy általában február jelenti azt a határt, amikortól igazán megítélhető egy-egy évjárat, és ez idén sem volt másként. Ekkora meglepetés még sosem ért, mint amit a 2010-es fehérborok adtak, és ezt nem csupán a saját, hanem Szecskő Tamás kollégám borainak kóstolása alapján is mondhatom. Egészen más típusú borok ezek, mint amik eddig születtek felénk: robbanóak az aromák, intenzívek, de nem bántóak a savak, dinamikusabb a borok íve sokkal, mint előtte bármelyik évjáratban.
A sokszor tőkénként fél kilónyi terhelés miatt viszont úgy érzem, megvan az aromagazdagság, az érettség és a mélység is a borokban. A palettán belül egy debütálás különösen meglepett: a 2010-es Hajmal Chardonnay úgy érzem, kimagaslóan a legszebb fehérbor, aminek eddig a születésénél segédkezhettem. Megnyugtató dolog, hogy nemcsak szájtépés, hogy már a szőlő és a must megmutatja a későbbi bor kvalitásait: ez a chardonnay már mustként is kiemelkedő volt: intenzív, de elegáns. Tamás 2010-es Királyleánykája pedig úgy érzem, méltó párja lesz a minőséget tekintve a Királyudvar Lapis furmintjainak (hasonló maradékcukor-zónában mozog).

Összegezve úgy érezzük, hogy a fehér mezőnyt tekintve kimagaslóan az eddigi legszebb évünk volt Gyöngyöspatán. Viszont ez komoly dilemmákat generál a meglepődés után: hogy ezt a stílust megközelítsük egy melegebb évben is, számos változtatást kell beiktatni az eddig alkalmazott módszerekhez képest: a hamarabbi, valamint többlépcsős szüret talán a legfontosabb ezek között, de az alacsonyabb lombfal is fontos szempont lehet. Eddig ugyanis minden fajtánál a minél nagyobb lombfalra törekedtem, de itt járt nálunk, ifjabb Heimann Zoltán javaslatára és segítségével (a Tőkések előtt Szekszárdon járt, utánunk Kaló Imrénél, majd néhány kiemelkedő burgenlandi borászatnál, például a Moric birtokon) Stuart Pigott, és ő tanácsolta, hogy az érés „belassítására”, főleg a cukor hirtelen felszaladásának megakadályozására jó módszer a lombtömeg csökkentése – természetesen igen alacsony fürtmennyiségek jelentik a fő axiómánkat, aminek fényében ezt értelmezni lehet. Aztán be is villantak burgundi szőlőfotók, ahol a munkások derekáig érnek a hajtások a legnevesebb birtokokon is. Megérzésem szerint persze nálunk ez csak a fehéreknél és a pinot noirnál lehet célravezető, olyan helyzetekben, ahol a teljes érés elérése nem jelent problémát egy hűvösebb évben sem.

A másik dolog, amiben változtattunk, pontosabban visszatértünk a kezdeti próbálkozásainkhoz, az az egész fürtös préselés a fehéreknél. Idén mindent így készítettünk, így nagyobb a frissesség  a borokban. Lehengerlést, töménységet valószínűleg vesztünk így, de kellően erős szőlészeti és termőhelyi háttér mellett szerintem bőven marad „izom”, aromagazdagság a borokban. Ez persze nem egy evidens, egyszerű kérdés, semmiképpen nem fekete vagy fehér, egészfürtös préselés és hosszabb áztatás mellett is lehet kóstolni fantasztikus borokat, akár ugyanarról a területről is.

Igazi áttörést ebben a dilemmában nem adhat mást, mint egy összehasonlításos kísérlet. Szerencsére idén már lesz egy szőlőfajta, a zöldveltelini, ahol ezt az összehasonlítást meg tudjuk tenni, hiszen körülbelül 2500 tőkén tudunk dolgozni a fajtával. Terveim szerint egy részét hamarabb szüreteljük, egy részét később, és a későbbi szedésnél kettébontjuk a feldolgozás módját is (egész fürtös illetve hosszú áztatásos technológia). Ezzel egyfelől az a cél, hogy kíváncsiságunkat kielégítsük az említett dilemmában, illetve ha most tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy valószínűleg az imént leírt tételek házasítása adhatja a legszebb és legkomplexebb bort az adott területről. Tudtommal Homonna Attila is így dolgozik, és az eredményei magukért beszélnek.

Az évjárat fehérborai egy még lényegesebb felismerést is magukkal hoztak, illetve egy már korábban is érzett sejtést megerősítettek: azt, hogy ez egy meleg borvidék, ahol fehéreknél a hűvösebb, keleti, vagy északkeleti fekvéseket kell keresni, és nagyon hasznos a magas mésztartalom is a megfelelő területek kiválasztásakor. Természetesen ez csak komoly szintű hozamkorlátozás mellett érvényes, ahol inkább a frissesség megtartása és az alkoholtartalom megzabolázása a cél; sokkal magasabb termésátlagok mellett pont a cukorgyűjtés elősegítése a prioritás, abban a modellben lehet hogy fehérben is a déli kitettségű területek jelentik a jobb megoldást.

A bővülések mindkét része mesébe illő sztori számunkra. Egyrészt Nagyrédén bérelünk közel egy hektárnyi területet. Egy szőlős topikban egy olvtárs jelezte, hogy ki akarják vágni a pinot noir ültetvényüket, mert kisfürtű klónjuk van, és azon nem tudnak annyit termelni, hogy megérje a jelenlegi üzleti modellben a fenntartása (a borvidéken évek óta 30-50 forintos szőlőárak a jellemzőek). Számomra ez kihagyhatatlan ziccer volt, kisfürtű, alacsony termést adó pinot noir, ráadásul egy meszes talajú szeles dombháton, ez több mint ígéretes. Minimum 10 százalékban az idén újjáélesztendő Nyitnikék és siller (az utóbbi két évben a kevés szőlőnkből inkább dűlőszelektált tételeket készítettünk) fűszereként is szolgál majd ez a pinot noir, de természetesen megcélozunk egy komoly önálló bort is onnan.A Mocust színesítve még egy kis turánt és kékfrankost bérelünk a pinot melletti sorokból, de ami talán legjobban izgat az idei tervek közül, az a szintén Nagyrédén, egy keleti fekvésű, vörösagyagos területen bérelt egyharmad hektárnyi furmint terület. Jelenleg alig pár hektár furmint díszlik a borvidéken, miközben a filoxéra előtt a fehérek közt valószínűleg fontos szerepe lehetett. A szakmai kíváncsiságon kívül az is mozgat, hogy a furmint újjászületése az országban roppant izgalmas és fontos folyamat, amit kívülről nézni is izgalmas, de egy pici kísérlet erejéig is csatlakozni hozzá még örömtelibb.A bővülés másik iránya is igazán különleges számomra, hiszen a Gereg egyik legizgalmasabb részén, egy kifejezetten kőtenger jellegű, a helyi kis falusi mini-bánya fölött közvetlenül húzódó parcellában gondozhatok egyelőre kétharmad hektárt, amit egy barátom vett meg, de minimum tíz évig saját gyermekemként kezelhetem a közel 40 éves tőkéket, amiket átoltunk jövőre syrah-ra és valószínűleg kékfrankosra (jelenleg saszla illetve Müller Thurgau).
Mozgalmas tavaszunk lesz, a szokásos tavaszi munkák mellett (támberendezés igazítás, hajtások lekötése), telepítés és átoltás is vár ránk. 1500 tőke rajnai rizlinget telepítünk el a Gereg egy hűvösebb, sovány talajú részén, valamint pinot noirra oltunk át tőkéket.
A metszés legünnepibb pillanata volt, amikor a geregi fiatal pinot noir ültetvényt metszettük, idén végre rendes termés várható, a 650 tőkéről talán összejön 200 liternyi, a 777-es klónból. 2010-ben még csak tíz liter lett ezeken a tőkéken, de nagyon bíztató ez a mini-tétel.Ami viszont a 2010-es év legnagyobb meglepetését adta a birtokon, az a cabernet sauvignon. Október végén szedtük a teljesen egészséges fürtöket, 21 körüli mustfokkal, 3,6-os pH-val. Már egészen újszülött korában is meglepett a bor dús gyümölcsösségével, csiszolt, érett, háttérbe húzódó tanninjaival. Azóta abban az almasav is lebomlott (a villanyszámlánk azért ezt bánni fogja, több mint egy hónapig ment a hordó mellé állított kis olajradiátor), meglepően érett és harmonikus a bor, komoly felkészültségű kóstolók is nemegyszer tippelték már 2-3 évesnek íze alapján. A személyes örömön kívül azért is tartom fontosnak, hogy ez a bor megszületett, mert bizonyíthatja, hogy igenis van létjogosultsága a vörösnek a borvidékünkön: ha 2010-ből sikerül egy szép cabernet sauvignont-t produkálni, akkor az jó jel a jövőbeli terveket illetően vörösbor-fronton. Úgy érzem azért a 09-es vörösök lesznek a következő egy-másfél év főszereplői a birtokon, különösképpen a Gereg, itt egyelőre úgy tűnik, bőven sikerült lekörözni a nálunk eddig etalonnak számító 07-eseket. Végre itt túlhaladtunk egy kompromisszumon, a korábbi 12 hónappal szemben ezek a borok körülbelül 20-22 hónapot töltenek a hordókban. Rövid zárójeles kitérővel hadd említsem meg eddigi egyik legfontosabb szakmai elismerésünket, ami roppant jólesett, és a Moric birtok mindeneséhez, Roland Velich-hez kötődik, történetesen hogy a 07-es Gereg kékfrankos valamilyen szinten maradandó élményt okozott neki a Dropshop-os fiúk szóbeli, és itt olvasható írásbeli tanúsága szerint.

A tél egyik igazi előrelépése közösségi szinten felénk, hogy egy lelkes kollégánk szervezésének köszönhetően végre elindult a közös gondolkodás a borvidéken: egy asztal mellett ülve már a harmadik, egy-egy fajta köré szervezett szakmai kóstolón vagyunk túl, és bebizonyosodott, hogy ez az origója minden további munkának, csak így születhet meg egy valóban működő, a szó szellemi értelmében is létező borvidék. Ha még bőven vannak is eltérő vélemények és természetesen egymástól gyökeresen eltérő célok, termelési modellek, az mégis biztos, hogy a tapasztalatcsere mellett a vélemények kulturált, de nyílt kimondása, olykor ütköztetése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bármiféle fejlődés meginduljon a borvidéken.
Télen is sikerült néhány párját ritkító bor-élményben részesülnöm, talán legkiemelkedőbb a Szepsy Istvánnál és Demeter Zoltánnál tett túránk volt, gondolataik, munkájuk, boraik egytől-egyig sok erőt és inspirációt adnak a munkához, külön öröm volt ott is pohárban tapasztalni, hogy igazán kiemelkedő dűlők és szőlészeti munka mellett ott is gazdag és harmonikus borok születtek az extrém nehéz 2010-es évjárat ellenére. Ide kívánkozik egy gondolatsor, ami már régóta érlelődik bennem az objektivitás-szubjektivitás témakörben.Meghatározó, akár jellemformáló élményekkel, komoly inspirációkkal lennék ma szegényebb, ha nem jártam volna Szepsy Istvánnál, Demeter Zoltánnál, Kaló Imrénél, Szentesi Józsefnél és még sok más kiemelkedő embernél. Szerintem ha nem lennék borász, csak mezei fogyasztó, akkor is ezt írnám, sőt azt is, hogy eme élmények után, az ott megszerzett tudás alapján jobban tudnék kóstolni, mint előtte. Bár ha belegondolok, ennél sokkal többről van szó. Arról az alapvető átlényegülésről, hogy mennyivel izgalmasabb nem csak esztétikai élményt keresni egy korty borban (bár ez is egy nagyon fontos, sőt, sarkalatos dolog), hanem a minőség gyökereit kutatva, a mozzanatokat rendszerezve megismerni egy tájat, egy falut, egy dűlőt, egy-egy fontos emberi mozdulatot.És ez attól független, hogy a látogatás után, az idővel ülepítve az élményeket, és vakteszteken, kóstolásokon új benyomásokat szerezve sokszor egy korábbi óriási élmény éppen "a helyére kerül" mondjuk kiosztott pontszámban, szóval szerintem nem megy az objektivitás rovására a kezdetben felvállalt szubjektivitás.
Én abban hiszek, hogy nagy bor nincs magától, csak úgy véletlenül megszületve, és ha találkozom egy ilyennel, nagyon kíváncsi leszek rá egyből, hogy mik azok a források, ami miatt létrejöhetett ez a nagyság (a terroir meg a borász borról alkotott világnézete). Eddig még nem csalódtam. Ahol volt igazi varázslat a pohárban, ott találtam mögötte is, és az utóbbi kifürkészése, felkutatása is óriási élményeket adott.

2010.11.

Lassan vége a szüreti szezonnak. Egy kétségekkel, az átlagosnál több izgalommal és munkával teli év kezd lassan a hátunk mögé kerülni, itt az ideje a történések és tanulságok összegzésének. Túl fiatal lévén nincs saját tapasztalatom, hogy mennyire is volt kirívóan nehéz ez az év, idősebb kollégák elmondása szerint utoljára a hetvenes években volt ennyire pocsék az időjárás a szőlészet és úgy általában a legtöbb mezőgazdasági ág számára. Sok más borvidéken dolgozó társammal is beszélgetve, illetve látva Gyöngyöspata és a környékbeli falvak határát, durván 70 százaléka mehetett el a termésnek.

Érdekes, hogy ez a híradásokban már fordított arányban lett tálalva a közvéleménynek. Félek, hogy az olasz kamionok tartalma lehet a dolog mögött. Miközben az országba főleg déli irányokból érkező tömegborokról, egy papírral kétszer forduló kamionokról, papíron 150 mázsát termő, valójába a végnapjait élő, alig termő ültetvényekről érkeznek az országból a híradások, addig a mi vidékünkön idén minden eddiginél nagyobb volt a cseh és szlovák szőlőfelvásárlók aktivitása. Olyan folyamatok felerősödését látom, amik végbementek már például a feldolgozóipar számos szektorában: a név meg a márka magyar marad, de maga az alapanyag, a tulajdonos, és a megtermelt profit az már nem az, miközben ürülnek ki a falvak.

Pincénk kivételezett helyzetben volt idén, amiért a fő köszönet Hevér Gyuláé, aki a birtokunkon is bérbe elvégezte a növényvédelmet (egyelőre még nincs saját traktorunk). Míg a falu határának közel 90 százalékában komoly gondot okozott mind a peronoszpóra, mind a lisztharmat, mind a botritisz, nálunk a legtöbb szőlő teljesen egészségesen várta a szüretet. Legnagyobb mennyiségi kiesésünk a kékfrankosokban volt, de nem betegségek, hanem a rossz kötődés miatt (virágzáskor kedvezőtlen időjárás volt). Ezenkívül a chardonnay ültetvényben történt katasztrófa, ott a tervezett szüret napja előtt három nappal a seregélyek megették a termés felét. A gombabetegségek mellett ez egy újabb nem várt csapás volt, az öregek elmondása szerint sem voltak Patán eddig sosem az idei évben tapasztalthoz fogható hatalmas csapatok. A seregély elleni védekezés elaprózott birtokszerkezet mellett igazi erőpróbája egy közösség működésének: összehangolt, egységes fellépés mellett sokkal inkább távol lehet tartani az óriási csapatokat, míg egyéni kis akciókkal csak ideig-óráig a szomszéd szőlőjébe lehet áthajtani a tollas rablóbandát. Tévhitben voltam eddig, és szinte közérdekű információnak tartom, hadd osszam tehát meg itt: a seregély NEM védett állat, csak egy évente beszerzendő plusz engedély kell a lövéséhez. Így ha van a faluban egy-két borbarát vadász, akkor ők tehetnek legtöbbet a károk megelőzőséért.

Az idei évnek rengeteg tanulsága volt mind a termelők, mind a fogyasztók számára. Extrémek voltak a körülmények, a nehézségek, ez tény. A legtöbb borvidéken eddig 1200 mm körüli csapadék esett le eddig ebben a naptári évben, máskor 600 felé jár az egész évben az átlagos összeg. Olyan ez, mintha hirtelen óceáni klímára váltottunk volna a kontinentálisról.

Véleményem szerint lehetett idén is kiemelkedő borokat készíteni, de ennek két kőkemény feltétele volt: a komoly szintű hozamkorlátozás és alapos zöldmunka, valamint a jó vízáteresztőképességű terroir. Előbbinek a következményeiről még lesz szó, de nézzük elsőként a talajokat. Minél több víz van a növény szöveteiben (így a fürtben is), annál inkább hajlamosak átjutni rajtuk a gombafonalak (meg annál hígabb, jellegtelenebb lesz a belőle szűrt bor). Ha a gyökérzónában tartósan magas a nedvességtartalom, akkor sok víz kerül a növény szöveteibe. Tehát ilyen extrémen csapadékos évben azok voltak a nyerő talajok, ahol a gyökérzónából hamar távozott a víz (nem véletlenül pl. Bordeaux-ban is ez a fő szempont az egyes termőhelyek megítélésekor, a jó vízáteresztőképességű kavicsos részek számítanak a legjobbnak). Ilyenek a kőmorzsás vagy tufás talajok, amik egyből leeresztik a víz nagy részét. Konkrétan meg lehetett figyelni nálunk is számos patai ültetvényben, hogy pár tíz méteres differencia is mekkora különbséget okozhat az eltérő kőzetek, altalajok által egy ültetvényben. Ahol kicsit vastagabb volt az agyagos réteg, ott szemmel láthatóan a bujább növekedés mellett kezdettől fogva többvolt a növényvédelmi probléma is, míg a kövesebb felszínű részeken egészségesebb maradt a szőlő. A szezon vége felé ez abban is megmutatkozott egy ilyen ültetvényben, hogy a vastag talajú részben csúnyán rothadni kezdett a szőlő, míg a köves részeken inkább csak egy szép töppedés ment végbe.

Saját birtokunkra térve, viszonylag bíztató volt tehát növényegészségügyi szempontból az alaphelyzet, de ott volt az érés nagy kérdése. A két téma azonban szorosan összefüggött, mert ahol a lisztharmattal már komoly problémák voltak, ott a rothadás is súlyosan jelentkezett, így nem nagyon volt mozgástere a gazdáknak a szüret időpontjának megválasztásában, és gyakran bőven idő előtt, a termést mentve kellett leszedni a szőlőt. Míg a must cukortartalmának emelése és a savak tompítása egy átlagos évben inkább csak az alsópolcos borgyárak és kisebb társaik sajátja, idén sok, amúgy tisztességesen és igényesen dolgozó kolléga is rászorult ezen lépésekre. Én 2006-ban eldöntöttem, hogy egyetlen olyan bor sem viselheti címkéjén a nevemet, ami mustjavítással készült, így eléggé izgultam, hogy mi lesz idén. Nos, nem várt módon honorálta meg a szőlő a hozamkorlátozást és a sok-sok zöldmunkával eltöltött órát. Mustfokban ezek lettek az eredmények:

Chardonnay, Hajmal: 20,5 (1 kg/tőke)
Zöldveltelini, Csákberek: 21 (0,4 kg/tőke)
Kékfrankos, Gereg: 21 (0,6 kg/tőke)
Magyar Frankos, Peres: 23, (0,6 kg/tőke)
Bíborkadarka-Kékfrankos, Gereg/Paskom: 23 (1,5 kg/tőke)
Cserszegi Fűszeres, Úrráteszi: 21 (0,5 kg/tőke)
Cabernet Sauvignon, Paskom: 21,5 (1 kg/tőke)

Számottevő töppedés ezek közül a magyar frankosban és a bíborkadarkában volt, a többi mustfok ép szőlőszemek mellett, és a fehéreknél áztatás nélkül értékelendő. Október első napjaiban kezdtük a szüretet a chardonnayval és a veltelinivel, és egyelőre a cabernet sauvignon volt az utolsó október 24-én. Ez utóbbi néz ki egyelőre a legnagyobb ígéretnek a chardonnay mellett, az idén kiemelkedőnek számító mustfok mellett tökéletesen egészséges, és a kékfrankosokhoz képest szebb fenológiai érettségű fürtöket vágtak le a szüretiollók, a lefedett cefréskádba beleszagolva pedig szokatlanul erős fűszeres-bogyósgyümölcsös illat fogadott. Kíváncsian várom, mi lesz belőle.

A mustokhoz visszatérve, igazoltnak látom korábbi kijelentésemet, miszerint ebben az évben a szokásosnál sokkal élesebben válik el az ocsú a búzától. A faluban a szüreti beszámolókat hallgatva, idén az átlagos mustfok 15 körül mozgott, 17-nél már csettintés és elismerő tekintetek fogadták a gazdát, de elég sűrűn hallottam 13-14-es leszedetett szőlőkről is. Idén tehát átlagban 6 mustfokkal lett a mi birtokunkon jobb az eredmény a kommerszen művelt ültetvényekhez képest, míg egy átlagos évben az eltérés „csak” 3-4 mustfok szokott lenni.

A szőlők fenológiai állapotára kitérve, azért nem fogadott szinte sehol sem (a 777-es pinot noir klón valamint a chardonnay volt a kivétel) megszokott egységesen szép állapot. Míg az utóbbi jópár évben szüretkor minden fajtánál szép barna magok domináltak, az említett kivételek mellett idén bizony végig megmaradt a zöldes tónus a magokban, és ez nem túl bíztató. Emiatt idén a vörösöknél a szokásosnál sokkal rövidebb erjedési időket tervezek (maximum 10 napot), és inkább a hidegáztatás hosszát próbálom növelni, hogy a magokból a lehető legkevesebb keserű anyag oldódjon ki. Fehéreknél pedig idén kivétel nélkül egészfürtösen préseltünk, mert a héjban a szokásosnál több lehet az éretlen ízeket okozó anyag.

Az igazság része az is, hogy egy ültetvényünk viszont „megbukott” idén, a hűvös Úrráteszi dűlő kékfrankosát idén szőlőként értékesítettük, mert ott csak 16 és 17 között mozgott a mustfok, és emellett borzasztó erős savak rontották az összképet. Ebben az ültetvényben reménytelennek ítéltem a helyzetet, mivel a levelek már teljesen elkészültek, így további valódi érésre nem lehetett számítani.

Duplán kibabrált idén az időjárás a gazdákkal: a napsütés és hőhiányos hónapok után a vártnál és átlagosnál sokkal hamarabb érkeztek a vegetációs ciklus végét jelentő, vagyis leveleket hullató hideghullámok, így sajnos sok helyen, ahol volt még remény a szép érésre, ott is idő előtt lefújták a versenyt. Nálunk is nüanszok döntöttek arról, hogy hol volt esély igazán harmonikus és kifejező borokra a késői fajtáknál. Például a Paskomban a cabernet levelei egészen az október végi szüretig részben zöld tónusúak maradtak, míg a kékfrankosok pár méterrel arrébb már bőven hullatták elsárgult leveleiket. Ugyanez a dűlők mezoklímáira is érvényes. Például az említett Paskomban már sok generáció tapasztalatát összegezve azért lehet a legtovább kint tartani a szőlőket, mert e hegyek felől folyamatos széláramlás enyhíti a hajnali fagyokat. Ezt most tapasztaltuk is: míg múlt héten két éjszaka is a faluban már komoly, -4 Celsius fokos fagyok voltak, addig például az említett Paskomban sokkal kisebb lehetett a fagy, ha volt egyáltalán, mert még épek maradtak a levelek.

Még egyetlen szőlőnk árválkodik kint a határban. Az Úrráteszi olaszrizling sokáig teljesen reménytelennek tűnt, de legutóbb kóstolva már látszik némi fény az alagút végén, végre kezdenek szelídülni a savak és kiteljesedni a gyümölcsízek. Ebben a  várakozásban Bründlmayer mondatai és fotói nyújtanak vigaszt: Wachau, Kremstal és Kamptal vidékén teljesen rutinszerű, hogy a legkülönlegesebb borokhoz már lehullott levelekkel, novemberben szedik a szőlőt, az első komoly fagyokat megvárva, sokszor állítólag akár már a földről is. Bründlmayerre visszatérve, ő szüreti naplóbejegyzéseiben sokszor leírja, hogy a nemesebb, komplexebb ízek rendre a novemberben szüretelt szőlőkben alakulnak ki feléjük.

A pincében idén az eddiginél tudatosabban figyeltem a redukciós folyamatok azonnali felismerésére és kezelésére. Míg az oxidáció egy közismert, és könnyebben felismerhető ellenség, addig a redukcióról sokkal kevesebb szó esik. Bezárkózott, matt, fülledt illatjegyek a fő jellemzői, erjedés alatt nagyon gyorsan ki tud alakulni egy-egy ilyen állapot, és utána sajnos konzerválódhat is. Kezelése egyszerű, hadd linkeljem be egy kollégám kitűnő blogjának vonatkozó bejegyzését. Például a chardonnayban szinte egyik napról csoda is történt. A mustkorában gyönyörű törökméz és gyógynövény illatú anyag bezárkózott, kezdett fülledt jegyeket mutatni, erre belefújtam párszor a hordó aljába egy fejtőcsővel, és már másnapra szinte eltűntek a kellemetlen jegyek, pár nap kezelés után meg fantasztikus gyümölcskavalkád fogadott a borba kóstolva.

Alkotóközösségünkben komoly változás történt, a TőkésTársakból kilépett Németh Attila Gábor, és azt is kérte tőlünk, hogy az eddigi nevünket ne használjuk tovább. Mi hárman úgy érezzük, hogy alapjaiban folytonosság áll fönn az eddigi célok, jelenlét, munka és a jelen állapot között, így új névként a régi rövidítését választottuk, egy alcímmel kiegészítve. Tőkések – Mátrai Kézműves Borászkör lett az új nevünk, Karner Gábor, Losonci Bálint és Szecskő Tamás alkotja jelenleg a csapatot. Megváltoztattuk, jobban mondva erősebben definiáltuk közösségünk ars poeticáját is, íme az idézet:

„Tőkések - Mátrai Kézműves Borászkör
Összefogtunk, mert tiszteljük egymás munkáját, kedveljük egymás borait. Összefogtunk, mert összekötnek minket a közös munkával, borozással, beszélgetéssel eltöltött órák.
Összefogtunk, mert hiszünk benne, hogy különleges adottságú dűlők gazdái vagyunk, ami egyedi és új borkaraktert tud adni. Összefogtunk, mert úgy gondoljuk, így külön-külön is érdekesebbek leszünk. Összefogtunk, mert így jó nekünk.
Csoportunkat az a hit köti össze, hogy a Mátrai borvidéken vannak olyan kivételes adottságú dűlők, ahol elsősorban a földben rejlő geológiai értékekből eredően összetett, tömör szerkezetű, harmonikus, és erős egyedi karakterrel rendelkező borokat készíthetünk. Kézműves borászat alatt pedig azt a vezérelvet értjük, hogy a szőlészkedés és a borászat folyamán csak olyan emberi beavatkozásokat tegyünk, amelyek a kezünkbe kapott természeti kincs egyediségének, harmóniájának megszületését, kibontakozását segíti. Alapvető meggyőződésünk, hogy a fent leírt célokat csak komoly szintű hozamkorlátozás és átgondolt, a minőség céljainak alárendelt, alapos zöldmunka árán lehetséges megvalósítani, csak így készíthető az általunk megcélzott természetes bor, aminél a minőség forrása a szőlő.
A csoport esetleges bővülésekor is a magas borminőségen felül azt tartjuk a jövőben döntő szempontnak, hogy a fent leírt alapelvek és meggyőződés vezéreljék a csatlakozókat is. Ezáltal bízunk benne, hogy sok-sok év közös munka után a Mátra különleges vulkanikus talajain termett borok rangban újból a magyar borpalettán a természet adta lehetőségeikhez közelednek majd.
Birtokaink fizikailag is közel vannak egymáshoz, két szomszédos falu: Gyöngyöspata és Szücsi határában, Budapesttől mintegy 80 kilométerre.”


A megújulás mellett szervezünk egy számunkra nagyszabású pesti kóstolót, ennek részleteiről, a regisztrációról facebook oldalunkon lehet olvasni, mindenesetre a dátum november 23-a. A címe Tőkések Mátrai Kézműves Borászkör és Barátai lesznek, az eseményre meghívtunk további olyan mátrai borászokat, akiknek munkáját, szemléletét szimpatikusnak és ígéretesnek tartjuk: Benedek Péter és Ludányi Balázs (Centurio Borház) csatlakozik hozzánk a kóstolón, valamint még egy meglepetéspince. Ezenkívül reméljük hogy azt is meg tudjuk majd mutatni, mennyire finom kecskesajtok készülnek egy  nagyrédei manufaktúrában.

 

Főállású szőlész-borászok lettünk!- 2008 szeptember

Szeptember elsejétől, öt év után végre főállásban készíthetjük borainkat! Választék és minőség javulást is várunk attól, hogy "összeköltözhettünk" szőlőinkkel. Ezentúl Gyöngyöspatán várjuk vendégeinket (tel.: 06-30-815-2482, cjm. 3035 Gyöngyöspata, Vári út 32.). 2008 őszén forgalomba került első, 2006-os évjáratú vörösborunk ami a Nyitnikék nevet viseli. 2007-es évjáratú Úrráteszi olaszrizlingünk megfelezett terheléssel, megfelezett mennyiségben kerül forgalomba 2008 novemberében. Elkészültek első dűlős kékfrankosaink a 2007-es évjáratból, amik jelenleg palackban érlelődve várják jövőévi forgalombahozatalukat.

Új szőlők, új borok - 2007 december

Sok újdonság történt borászatunk életében, mióta legutóbb egeret ragadtam a kezembe. Vásároltunk Gyöngyöspatán egy 80 éves kőházat, egyharmad hektárnyi déli domboldalon lévő telekkel. Már majdnem elkészült első vörösborunk, ami kéfrankos két dűlőből 2006-ból, és immár elkészültek és kóstolóikat várják 2006-os fehérboraink, az olaszrizling és a cserszegi fűszeres az Úrráteszi dűlőből. Januárban vásároltunk egy újabb kékfrankos területet, így idén már három dűlőből tudtunk kékfrankost szüretelni. Lássuk ezeket darabokban>>

A hollók bizony lopnak

A szőlőben már lassan három éve halmozódnak a történetek, úgyhogy most hadd írjak le egy tavalyit, tanulságul, hogy az állatvilág képességeit bizony sokszor alábecsüljük. Egy szép nyári napon miközben éppen pinot noir-átoltásunkban görnyedeztünk az UV-nyalábolós szikrázó napsütésben, hangos károgásra lettünk figyelmesek. Egyértelműen két szárnyas állat kommunikált egymással, felváltva megszólalva rikácsoltak. Annyira intenzív volt a kommunikáció, hogy gyanús lett, mit is akarnak ezek a tollasok. Naívan azt gondoltam magamba, hogy ez biztosan egy duruzsoló hollószerelmespár és hangosan évődnek. Hát ez nagy tévedés volt részemről, soha többet nem gondolok jót hollókról. Ezek ugyanis bűnözők voltak, és az est előtti károgás nem volt más, mint haditerv-megbeszélés. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a hollók a sor közepén letett táskáinkban matatnak, futottunk feléjük, egy idő után felszálltak. Sajnos nem fotóztuk le a bűntény nyomait, pedig alaposan átrendezték pár perc alatt a terepet. Livi táskájának tartalma ugyanis több négyzetméteres körben szét volt dobálva. Elvinni végül semmit nem vittek el, de például kilukasztották a Richtofit krémünket, meg az egyik esőkabátunkat, ami így jelentősen vesztett hasznosságából. Azóta vigyázó szemeinket nemcsak az emberszabású tolvajokra kell vetnünk, hanem az égi bűnözőkre is!

Pillanat alatt megszeretni egy földdarabot

Nekem így kezdődött a szőlészet. Megérezni, hogy ott valami különleges születhet.

                  

Hóban mentem ki Gyöngyöspata fölé, a Mátra magas hegyei közé nyúló Úrráteszi dűlőbe. Tavaszig még nem derült ki, mi is lapul a fehér lepel alatt, "látatlanban" vettük meg a harmad hektárnyi szőlőt. Mégsem hatalmasodott el rajtam sosem az érzés, hogy rossz döntés volt a vétel, egyszerűen hiszek abban a darab földben. Ha az ész mégis kérdőjeleket csempészett az örömbe, akkor nyugtatóként mindig újra éreztem Józsi bácsi (az előző tulajdonos) onnan készült, előző évi olaszrizlingjének ízét: csábító, mégis egyszerű szépség volt, mint egy parasztinges mezei tündér. Minden furfang nélküli borászkodás eredménye volt: semmi fajélesztő, enzimről talán még nem is hallott, savat, alkoholt nem mért, prése idősebb, mint ő maga, nem szűrt, nem derített, a bor mégis tünemény: az ember egyből a következő pohárra gondolt.

Hiszek benne, hogy Józsi bácsi ösztönös természetessége egyben a legjobb borok készítésének fő csapásirányát is kijelöli. Az alap ugyanaz, már csak arra gondoltam, hogyan lehet a felhígított és kicsit "foltos ruhába" öltöztetett szépséget megfésülni, kibontani és eszenciáját felerősíteni.

Így a korábbi ernyőművelést egykaros kordonra alakítottuk, metszésnél 30 helyett nyolc-tíz rügyet hagytunk, majd hajtást és fürtöt válogattunk, leleveleztük a fürtzónát; szüretkor cserszeginél 1,4 kg, olaszrizlingnél 1 kg szőlő lett az eredmény, mustfokjaink viszont 4-5-tel magasabbak lettek a környékben lévő hasonló szőlőkénél. Préselésnél egész fürtöket préseltünk, a rudat csak óvatosan húztam, így a lékinyerés mennyiségre rossz lett (60%), de így csak a lé legjava folyt a tartályokba. A borok fajélesztő és enzim nélkül erjedtek, lassan, de az általános félelmekkel és előítéletekkel szemben komplikációk nélkül...

Losonci Bálint

 

"...csak arra gondoltam, hogyan lehet a felhígított és kicsit "foltos ruhába" öltöztetett szépséget megfésülni, kibontani és eszenciáját felerősíteni"

Borainkat forgalmazó partnereink:

Curia vendéglő (V. ker.)
Dropshop (V. ker.)
Kézműves Borok Ház (XXI. ker.)
www.pincearon.hu

NAPLÓ

Pincenapló: 2011. március - Cabernet sauvignon a Mátrából -2010-es évjárat

Pincenapló: 2011. március - A fehér mezőnyt tekintve kimagaslóan az eddigi legszebb évünk volt 2010 Gyöngyöspatán.

2007.12.20 - Új szőlők, új borok
2006.12.07 - A hollók bizony lopnak
2005.11 - Pillanat alatt megszeretni...

 


BORUNK>> MÁTRA>>DŰLŐK>>KÉPEK>> DERÍTÉS>> LINKEK>> KÖSZÖNET>> NYITÓ>>

balint@losonci.hu, livi@losonci.hu, 06-30-82-86-804, 06-30-815-2482